Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a pedagógusok "egyre romló gyerekanyagra", fékezhetetlen, tiszteletlen, fegyelmezhetetlen diákokra panaszkodnak. Végső elkeseredésükben és tehetetlenségükben egyre gyakrabban kerül szóba a "régi jól bevált testi fenyítés"... Az elkeseredést és a tehetetlen dühöt nagyon is értem. Magam is átéltem már, szülőként a saját gyermekemmel, pedagógusként, nevelőként a rám bízott gyerekekkel kapcsolatban. Hosszasan lehetne boncolgatni azon társadalmi tényezőket, amelyek e jelenséghez vezetnek, de nem hiszem, hogy a megértés adta rövidke megnyugváson túl használható ötletekkel szolgálna a hétköznapok könnyebbé tételében. Szeretném inkább bemutatni, hogy milyen utat járhat be egy úgynevezett "rossz gyerek" mire végleg beletörődik ebbe a titulusba és minden tekintetben ennek megfelelően kezd viselkedni.
-
Mi a neuropedagógia? Mondhatnánk, hogy semmi, ilyen nincs is, hiszen a tudományegyetemen nem képeznek neuropedagógusokat, nem tartanak ne...
-
A komplex mozgásterápia tanfolyamok ( Mozgásterápia a tanulási nehézségek megelőzésére és oldására című akkreditált pedagógus továbbképzés )...
-
Mitől rossz a gyerek? Mit kellene vele tenni, hogy jobb legyen? Hogyan értsünk vele szót? Egyáltalán rávehető-e az együttműködésre? Ehh...