Balogh Krisztián: Burnout? – Van kiút?

Gyakori és nem egyedülálló problémával állunk akkor szemben, ha kollégánkon vagy magunkon vesszük észre a kiégés(1) tüneteit.

Ezek lehetnek testi és szellemi kimerültség, önfeláldozó életmód mellett a túlzó megfelelési és bizonyítási kényszer, saját lelki fizikai szükségleteink háttérbe szorítása, fokozott érzékenység a stresszre, az intolerancia növekedése. Depressziós tünetek jelentkeznek, önértékelési zavarok, a munkateljesítmény csökken. A tünetek nem korlátozódnak a szakmai tevékenységre, hanem életérzéssé alakul, a magánéletben is kiábrándulttá, cinikussá, negatív szemléletűvé, rosszindulatúvá válik az egyén. Ez egész addig fajulhat, hogy megromlik a viszony a családdal is.(2) Gyakori, hogy a legjobban dolgozó munkatársaknál jelentkezik a probléma, ők azok, akik sokat vállalnak, komolyan gondolják a pályát.

A bipoláris hivatások gyakorlói vannak kitéve elsősorban a veszélynek: tanárok, orvosok, segítő szakmabeliek, lelkészek.

Persze ez egy hosszú folyamat, mely nem az egyik pillanatról a másikra történik meg velünk, de megeshet bárkivel, akár többször is a pályája során.

Első fázisa(3) az idealizmus szakasza, amire a feloldódás jellemző a szakmai és privát élet határai között, szívesen, érdeklődve, sokat tudunk dolgozni. Intenzíven élünk meg minden szakmai eseményt. Következő szakasz a realizmus fázisa, ahol a jó kooperáció jellemző a kollégákkal, szülőkkel és gyerekekkel egyaránt. Nyitottság a kreatív tervek felé, elkötelezettség a szakma iránt. Ebben a fázisban lehet és tudunk a legjobban dolgozni. Harmadik szakasz a stagnálás vagy kiábrándulás fázisa. Megpróbálunk kissé visszavonulni, csökken az érdeklődés, a nyitottság. A kollégákkal való jó viszony most már inkább az önvédelem funkcióját tölti be. Negyedik fázis a frusztráció fázisa, ahol felerősödik a problémák okainak valamely külső tényezőre való hárítása. Romlik a kapcsolat a partnerekkel, inkább előtérbe kerül a tekintélyelvű és a megengedő attitűd. Megkérdőjeleződik a pálya értelme és alapjaiban a hivatás értelme. Végső fázis az apátia fázisa. Minimálisra szűkül a kommunikáció, amint lehet, kilépünk a számunkra már elviselhetetlen élethelyzetből. Sematikus munkavégzés mellett a segítséget is elutasítjuk, lehetetlennek titulálva a változtatás, változás lehetőségét.

De mi történik ez után?

„A pedagógusok egy része elhagyja a pályát, másik része marad, de nyugdíjba vonulásukig vég nélkül számolják a napokat hétvégéig, a harmadik csoport marad a pályán, de megtanulja, hogyan küzdhet meg a stresszel. Az alapvető kulcs a megküzdéshez annak felismerése, hogy a kiégés nem egyszer fordulhat elő az életben. Ha megtanuljuk felismerni tüneteinket, megállíthatjuk, mielőtt tönkretenné az életünket, s visszatérhetünk egészségünkhöz gyorsan, ahelyett, hogy hosszú gyógyulási időszakra lenne szükségünk.”(4)

A kiégés első hallásra borzasztó problémának hathat, de kellő odafigyeléssel és hangsúlyt fektetve a megelőzésre, a tudatos életmódra komolyabb probléma nélkül átvészelhetőek a nehéz pillanatok. A krízis felismerése után akár néhány nap vagy esetleg hét alatt kigyógyulhatunk. Rendkívül fontos a megelőzés, a stresszoldás, feltöltődés. A relaxáció, a rekreációs tevékenységek, diéta és testgyakorlás a mindennapokban, problémák megbeszélése szakemberekkel és akár már egynapi szabadság is segíthet.

Mindannyiunk közös felelőssége, hogyan nézünk szembe a problémával. Legfontosabb a jó önismeret. Le kell néha ülni egy kicsit és elgondolkodni, mi is a célom a pályán? Mit szeretnék még elérni? Milyen sikereim voltak az elmúlt időszakban? Hol tartok a kiégés folyamatában?

Nem elhanyagolható az iskola, a vezetők felelőssége sem. A megfelelő mennyiségű, minőségű idő és alkalmak biztosítása a beszélgetésre, rendszeres pozitív visszajelzések a kollégáknak, több továbbképzési lehetőség a viselkedésükben eltérő és hátráltatott tanulók kapcsán, műhelyek, tanfolyamok, szolgáltatások nyújtása, ezzel is megteremtve a párbeszédet, a kitörést a mindennapokból.

(Balogh Krisztián - német - könyvtár szakos tanár, facilitátor 2010. november)

1. Dr. Kocsis György Gábor cikke nyomán http://www.uni-miskolc.hu/~bolcsweb/pdf/burnout.pdf
2. http://hu.wikipedia.org/wiki/Ki%C3%A9g%C3%A9si_szindr%C3%B3ma
3. http://www.szote.u-szeged.hu/psych/pdf/ment2.pdf
4. http://www.uni-miskolc.hu/~bolcsweb/pdf/burnout.pdf